1. A technikai minimumvizsga bevezetésének szükségessége.

1. Egységesen elfogadott azonos (jó) evezőstechnika, mozgásminta kialakítása az evezősök technikai oktatásának kezdetén:
   1. A kezdésnél - jól-rosszul – megtanított evezős technika egy életen át végigkísérheti az evezős sportpályafutását (Automatizmus, emléknyom).
   2. A kezdetben jó evezős technikára megtanított evezősnél a későbbiekben (serdülő, ifi, felnőtt) nagyobb figyelmet lehet szentelni az egyéb képességek fejlesztésére.
   3. Csapatösszeállításoknál az azonos technikai tudás következtében hatékonyabb, eredményesebb hajóhajtást lehet elérni.
2. A technikailag még nem érett - nem kellőképpen felkészített - versenyzők kiszűrése a versenyekről.
3. Nagyobb odafigyelés megkövetelése a kezdőkkel foglalkozó edzőktől.
4. Az evezőstechnika fontossága miatt

2. A technikai minimum vizsga

A jövőben a kezdő (tanuló, serdülő) evezősök csak a technikai minimum vizsga teljesítése, megfelelése után vehetnek részt az evezős versenyeken.

A minimum vizsga helyszíne: Az evezős saját klubjában.

A vizsgán történő megfelelést, a vizsga sikeres teljesítését az evezős szövetség által megbízott személy (Héraklész sportági koordinátor, regionális edző, szövetségi kapitány,…) igazolja, hitelesíti.

A minimum vizsga időpontjai: A vizsgáztatóval történt előzetes egyeztetés szerint, minimum 10 fő vizsgázó jelentkezése esetén.

A vizsgát egypárevezős hajóban lehet letenni.
A vizsga elméleti és gyakorlati vizsgából áll.
Ezek:
I. Elmélet (szóbeli)

1. Sorolja fel a versenyevezős hajó főbb részeit.
   1. Hajó orr, far
   2. Légszekrény (első, hátsó)
   3. Evezős villa („tulipán”, tengely, villaszár)
   4. Belépő
   5. Lábtartó
   6. Guruló ülés, sín
   7. Hullámtörő, schwert, palánk, légszekrény dugó.
2. Sorolja fel az evezős lapát főbb részeit.
   1. Nyél
   2. bilincs
   3. mandzsetta
   4. lapátszár
   5. lapáttoll.
3. Milyen versenyhajó fajtákat ismer?
   1. 1x,
   2. 2x,
   3. 4x-(+),
   4. 2-(+),
   5. 4-(+),
   6. 8+
4. Hogyan épül fel egy edzés?
   1. Bemelegítés
   2. fő rész
   3. levezetés.
5. Mit csinál, ha hajójával elsüllyed, beborul?
   1. Megkapaszkodik a hajójában, megpróbál visszamászni. Amennyiben ez nem sikerül, akkor megvárja a segítségnyújtást.
6. Milyen alapvető vízi közlekedési szabályokat ismer?
   1. Folyóvízen a sodrásiránnyal ellenkezőleg, a parttal párhuzamosan, és mellette – a parttól biztonságos távolságot tartva – fel, a sodrásiránnyal megegyezően a folyó középvonalához közelítve evezek lefelé.
   2. Folyóvízen mindig a sodrásiránnyal ellenkezőleg szállok vízre és kötök ki.
7. Az evezős eszközökön (hajó, lapát) milyen főbb állítási lehetőségeket ismer?
   1. Lapáton, belsőkar állítás (kisebb, nagyobb)
   2. Hajón, villamagasság, lapáttoll dőlés, lábtartó hossz.
8. Milyen alapvető versenyszabályokat ismer?
   1. Versenyen a hajón legyen fehér színű orrlabda, rajtszám, a versenyző(kö)n pedig egységes klubszerelés.
   2. Az evezősnek a versenyen a versenyszám ideje előtt 5 perccel kell a versenybírónál jelentkeznie, és a rajt előtt 2 perccel pedig a pontonon kell "lógniuk".
   3. Az evezősnek a verseny folyamán követni kell a versenybíró utasításait.

II. Gyakorlat

A gyakorlati minimumvizsga menete:

Állóvízen:

Folyóvízen:

I. Vízreszállás. Hajóba történő helyes be-, és kiszállás bemutatása (A vizsga I., VI. szakasza)
Elvárás:
Hajó a stég mellett, állóvíznél a hajó orra a közlekedési rendnek megfelelő irányba, folyóvíznél a víz sodrásával ellentétes irányba áll.
Az evezős arccal a hajó fara felé fordul, a lapátok ütközésig (lapátbilincs és tulipán összeér) kitolva. Lapáttollak vízszintesek.
A hajó felé eső kézzel a lapátnyeleket palánkmagasság fölött összefogja, azonos oldali lábbal a belépőre lép, másik kezével a palánkot, vagy villát fogva egyensúlyát biztosítja.
Testsúlyát kisé előre helyezve a stégen lévő lábával a hajót elrúgja, az elrúgó láb a z el is maradhat), majd a kocsit ezzel a lábbal maga alá húzza, az ülésre helyezkedik, és ezzel egy időben az elrúgó lábat a lábtartóba helyezi.
Leülés után a belépő lábát is a lábtartóba teszi.

II. Startvonalhoz evezés, letartás először vízszintesen a lapáttoll élével, majd a hajó lelassulása után a vízre merőlegesre forgatva.

III. Folyamatos evezés forgatással „sikálás” nélkül, koordinált evezős mozgással.
Elvárás:
Előre gurulás
A lapáttollak vízszintesen állnak. A kezeket lendületesen, de nem hirtelen a térd elé hozzuk. A felsőtest, majd a guruló ülés (kocsi) követi a kezek mozgását a hajó fara felé. Ne tartsunk szünetet sem hátsó helyzetben, sem a felsőtest felegyenesedésekor. Az evezős ebben a fázisban mozdulataival azt akarja elérni, hogy a szabad siklási szakaszban a hajó mozgását feleslegesen erős gyorsítással ill. fékezéssel ne zavarja. A guruló mozgás fékezése a gurulással megegyezően, lassan és folyamatosan történjen.
Kinyúlás (Egészen elől ütközésig gurulva)
Az elülső helyzetből a vízfogás késedelem nélkül történjen. A kiindulási helyzet: az evezős majdnem ütközésig a far felé gurul. A lábtartó úgy van beállítva, hogy az alsó lábszár merőleges (az alsó lábszár a merőlegessel 0-10^o-os szöget zár be) és a térd (az alsó és a felső lábszár között), 45-60^o között van. (A lábtartó beállítása: a gurulóülés szintje alatt 15-20 cm merőlegesen; sínek beállítása (előretartás): a forgótól (tulipántól) számítva 4-12 cm). A felsőtest felfekszik a felső lábszáron, ezáltal egy kisebb, 25^o-os csípőszög keletkezik (a felső lábszárt ill. a csípőt és a vállat összekötő képzeletbeli vonal között). A felsőtest kinyúlási szöge, 10 és 30^oközött van (felsőtest szög: a csípőt és a vállat összekötő vonal a merőlegeshez képest). A vállakat a lehető legnagyobb mértékben a hajó fara felé előrehozzuk. A karokat kinyújtjuk, de nem túlságosan. Az alsókar és a kézfej felső része egy egyenes vonalat képeznek. A fejet egyenesen, tengelyirányba tartjuk. A tekintet a hajó fara felé néz. A térdeket kissé szétnyitjuk. A „forgó (tulipán) előtt” az evezőlapát evezési szöge (kinyúlási szög) 60-70^o vagy több (az ortogonális helyzettől mérve).
Vízfogás
Ebből az előrehajló testhelyzetből függőleges tollakkal a lehető legrövidebb idő alatt vizet fogunk. A tollakat már a levegőben a szabadítás után a legkisebb sebességre "fékezzük". Ahhoz, hogy a vízfogás a kellő lapáttoll sebességgel történjék, az elkerülhetetlenül felfröccsenő vízsugárnak nem szabad sem a hajó fara, sem a hajó orra felé, hanem kizárólag függőlegesen felfelé loccsannia. Ebből az összefüggésből következik, hogy a vízfogás után, azzal egy időben villámgyorsan kell nyomást kifejteni a lapáttollra (tömör vízfogás).
Áthúzás
A gyors erőkifejtés után a lapátnyélen a húzási sebességet folyamatosan növelni kell. A testnek, mely egy rugóhoz hasonlóan a lábtartó és a lapátnyél között kifeszül, a lehető legrövidebb időn belül kell a hajtóerőt a tollra juttatnia. Ehhez a tolóerőt a lábszárfeszítő izom (térdszög nyitása) és a hátizom (csípőszög nyitása) egyidejűleg adja, mely a nyújtott karokon keresztül jut el a lapátnyélre, majd a villára. A test egyes részei által kifejtett erőket úgy kell csatolni/összesíteni, hogy a lábszárak folytonos nyújtását (a térdszög nyílik) a felsőtest állandó hátrahajlása kíséri. A válltengely tehát a hajóorr felé történő áthúzásnál megelőzi a csípőtengelyt.
Kézvezetés
A karok először aktívan hajlanak, amikor is a kezek a térd felett elhaladnak és a lapát elhagyja az ortogonális helyzetet. A derékszöget elhagyva a bal lapátnyél halad a jobb felett (A villák között kb. 0,5-1,5 cm magasságkülönbség van, a baloldali a magasabb. ), és a jobb nyél a bal előtt halad. A jobb kéz ezáltal mind az áthúzás, mind az előrekocsizás alatt közelebb van a testhez.
Véghúzás
Ebben a fázisban a felsőtest 20-30^o-ig hátrahajlik (határesetekben 10^o-ig; a hátszöget a függőleges és a vállat ill. csípőt összekötő képzeletbeli vonal között mérjük), és ezáltal egy stabil támasztékot biztosít ahhoz, hogy a kezekkel erősen tudjuk az evezőcsapást befejezni.
Ilyenkor a kezeket a vízszintes síkon a váll felé, a függőlegesen pedig a mellkas (bordák) alsó magasságában húzzuk a test felé. Az optimális villamagasság 16-19 cm.
Kiemelés (Szabadítás)
A tollakat úgy emeljük ki, hogy a vízfogásnál leírtakhoz hasonlóan a víz sem a hajóorr, sem a hajófar irányába ne fröccsenjen. Ez csak úgy lehetséges, ha a toll előtt a nagy lendület miatt keletkezett "vízhegy" egészen a kiemelésig megmarad. Ez megint csak akkor lehetséges, ha az összes izomcsoport optimális csatolásának köszönhetően keletkezett áthúzó sebesség a lapátnyélnél megmarad. Az áthúzás végén a kezek kissé lefelé mozognak és a tollat "kievezzük a vízből".
Figyeljünk arra, hogy a toll felső éle ne emelkedjen a toll előtt lévő vízhegy fölé, mert ilyenkor beszélünk „kiszórásról”.
Hogy a toll elég gyorsan forduljon a hajó fara irányába, a kezeket nagy sebességgel kell a felsőtest felé mozgatni, és a felsőtesttel eközben nem szabad a kezek felé mozogni. Amíg a toll a vízben van, addig a véghúzás nem fékeződhet le. A tollat függőlegesen "kievezzük" miközben a vízhegy megmarad, majd egy gyors csuklómozdulattal a lapát tollát vízszintes helyzetbe forgatjuk, és a hajóorr irányába vezetjük. A helyes kiemeléskor nem fröcskölünk a hajó orra ill. fara felé.
A "forgó (tulipán) mögötti" evezési szög 35^o, ami egy 100-110^o-os munkaszögnek felel meg a csapás során (hosszú vízmunka). A csapás kétharmada a "forgó előtt" történik.
Az evezés egész ciklusa alatt figyeljünk arra, hogy a függőleges síkban minél kisebb legyen a tömegmozgás.
A lapáttollakat vízszintesen előrevezetjük (ilyenkor azokat a kisebb légellenállás érdekében a lehető leghosszabb ideig tartsuk vízszintesen), majd függőleges helyzetbe forgatjuk.

IV. Fordulások, visszatolás.

V. Célba érkezés
Pár másodpercig (~5”) „ki kell ülni a hajót”. Szabadítás után a lenyomott lapátnyelek a térd vonalát elhagyva megállnak (nem a palánkra nyomva). Lábak, karok nyújtva.

VI. Kikötés, kiszállás.
Nagyobb ütközés nélkül.
A kiszállás a beszállás sorrendiségeinek felcserélésével történik.

A technikai minimumvizsgán nem felel meg az az evezős, aki az alapvető technikai elemeket nem képes koordináltan végrehajtani.
Ilyenek:

• Nem képes az evezős hajóba szabályosan ki/be szállni.
• A lapátokat folyamatosan a vízen csúsztatva („sikálva”) evez.
• Fordulási manővereket nem tudja végrehajtani.
• Nem tud visszatolni.
• Nem tud kikötni.
• A gyakorlati vizsga során vízbe fordul.